Szándékos változtatások:
- Apcsel. 8: 37 (dogma bevevése)
„Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.”
- 1Jn. 5: 7 (dogma bevevése)
„Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek: és ez a három egy.”
A Károli féle Bibliában így található ez a szakasz. A katolikus Békés-Dalos féle kiadásban, már zárójelben van az adott szakasz és a lábjegyzetben olvasható, hogy a görög szövegekben nem volt benne ez a rész csak a 6. században került hozzá magyarázatként és ezt követően került bele a Vulgatába. Neve: Comma Joanneum). A református és az Új világ fordításban (Ez a Jehova tanúi által készített bibliafordítás) nincs benne.
A szent hármasság kimutatható betoldása a Jelenések könyvében:
- Jel. 1: 11 „Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó” (dogmaigazolás betevése) A Jel 1: 8 –ban az Atya nyilatkozik meg, mint alfa és omega. A Jel. 1: 17-ben Jézus nyilatkozik meg, mint első és utolsó. A Jel. 1: 11-ben a kettőt közé tesz egyenlőséget a betoldás, hogy a szenthármasságot erősítse, holott az nem szerepelt a régi iratokban. A Károli-ban szerepel még a beletoldás, a Békés – Dalos féle bibliában már nincsen benne. Az új világ fordításban szintén nincsen benne.
A szándékosságból eredő változtatásokról: a, Megváltozott a szövegek nyelvtani formája (ez a különböző fordítások és a nyelvek fejlődésének elmaradhatatlan következménye), b, Betűzésbeli változások (kis-nagy betűk jelölése, szerkezeti versbeosztás), c, Lekcionáriumok beolvasztása a szövegbe. A legsúlyosabb hibák a lekcionáriumok beemelése: Példa: Mt. 6: 13 (liturgia bevevése) „Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!” A legősibb („eredeti”) szöveg helyreállítása érekében, elsősorban a szöveg-szerkezetet kell rendszerezni, vizsgálni. A vizsgálatok eredményeképpen csoportok jönnek létre, amelyeket ismételt összehasonlítás után vissza lehet vezetni egy őstípusra. Ez a szövegkritika lényege. Az a kifejezés egy újszövetségi szöveggel kapcsolatban, hogy „az eredeti görög szerint” egész biztosan nem helyes, mivel Jézus eredetileg az arám nyelvet használta. A helyes kifejezés egy újszövetségi szöveggel kapcsolatban: a legrégebbi kéziratok tanúsága szerint, mivel a koiné görög szövegek fordításból, másolásból származnak. A legrégebbi ránk maradt kézirat egy töredék János evangéliumából i.sz. 110 körül keletkezhetett p52-es jelzésű Papyrus Rylands. Egyiptomban találta meg Bernard P. Grenfell 1920-ban, mégis 1934-ig nem ismertették, ekkor ismertette C.H. Roberts. Roberts állította a korai keletkezését a stílus alapján, ha töredék valóban a második század első felére tehető, akkor ez azt jelenti, hogy mind a négy evangélium ismert és elterjedt volt a második század első felében, így akik a János evangéliumát 160 –körülire tették tévedtek. Kár hogy az 1800-as évek nagy formátumú kutatói (Ferdinand Christian Baur professzor és a tübingeni iskola), akik a késői keletkezést tartották nem ismerhették a p 52-t. Mindazonáltal ezzel a Roberts által tartott korai keletkezéssel értett egyet Sir Frederic G. Kenyon, W. Schubart, Sir Harold I. Bell, Adolf Deissmann, Ulrich Wilcken és W.H.P. Hatch is, akik mindannyian kiemelkedő személyiségek a paleográfia terültén. Mindez azt bizonyítja, hogy nem áll rendelkezésünkre eredeti irat, csak másolt, mindazokkal a hibákkal, amelyeket az irat a másolás közben elszenvedett. Amennyiben az eredeti mondanivalót keressük a másolás során keletkezett betoldások kiszűrése a cél. A csoportokba osztásnál figyelembe kel venni a külső és a belső ismertetőjegyeket. A külső ismertetőjegyek: a szövegben található szövegszerkezet kora és földrajzi elterjedtsége. A belső ismertetőjegyek: a szerzők, másolók szokásai (például helyettesítési szokások: nehezet egyszerűbbel, akadozót gördülékenyebbel, rövidebbet a hosszabbal stb.) Ha a másolók helyébe akarjuk képzelni magunkat, akkor próbáljuk meg a legrégebbi Károli bibliát magyarosra átírni. Amikor keresztény tanításokat találunk a szövegekben, holott az irat keletkezési ideje ezt nem indokolná, akkor egyértelműen a később keletkezett tanítások egységes merev szerkezetét lehet felfedezni a szövegösszefüggéseket vizsgálva. Négy nagy csoportbeosztása az elemzőknek: Bizánci, Nyugati, Konstantini, Alexandriai. Maga az Ószövetség sem azonos a zsidóságon belül a pontozásos eltérések miatt, a Szentpétervári kódex (1008) például a babilóniai írástudók által punktált szöveget tartalmazza. A ma rendelkezésünkre álló legpontosabb újszövetségi iratgyűjtemény a Novum Testamentum Graece Eberhard Nestle és Erwin Nestle munkája, akik Tischendorf, Wescott-Hort és B. Weis szövegei együttes vizsgálata alapján új újszövetséget szerkesztettek. A legjobb konkordancia a görög szöveghez a Schmoller Handkonkordanz. A bibliai szövegek vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a logikát, műfaji elemzést, nyelvi és nyelvtani elemzést, az adott szóhasználat jelentését az adott korban, a szövegösszefüggéseket, a történelmi helyet és helyzetet és a párhuzamokat. Az előbbi felsorolás nélkül is lehetséges egyes részek megragadása helyesen, ám sokkal nagyobb a tévedés lehetősége.
Az eredeti páli levelek: Rómabeliekhez I. és II. Korinthusbeliekhez, Galatákhoz, Filippibeliekhez, I. Thessz., Filemonhoz.
A bibliai szövegek értelmezésének alapelvei szempontok:
1. A szöveg jelentése értelme - mit akar a szerző közölni?
2. Ki a szerző?
3. Kinek ír?
4.Hol?
5. Milyen történelmi háttérből?
6. A szakasz összefüggésben van e az adott fejezettel, vagy külön álló darab?
7. Mettől meddig tart a szöveg, hol kezdődik, és hol végződik?
8. Perikópa része e vagy logion?
9. Vannak-e szövegvariánsok, amelyek befolyásolják a szöveg értelmét, vagy módosítják? Példa: kardot hoztam vagy megoszlást hoztam.
10. A görög szöveg fordítása egyértelmű e, vagy van több fordítási lehetőség is.
11. Van-e gondolatmenete, van-e érvelés a szövegben, logikai kapcsolat?
12. Lehet e többféleképpen tagolni? Példa: bizony mondom neked ma, velem leszel a paradicsomban, vagy bizony mondom neked, ma velem leszel.
13. Vannak e nevek földrajzi helyek a szövegben, mit tudunk róluk.
14. Van-e teológiai mondanivaló?
15. Van-e dogmatikai mondanivaló?
16. Van-e etikai mondanivaló?
Ha a szövegrészlet levélből van, akkor:
1. Köszöntés, ima, fohász, záradék-e?
2. Tartalmaz-e idézetet más műből, mondjuk apokrifből vagy más levélből.
3. Retorikai elem-e, indulatszó, kérdés, felszólítás.
4. Mire irányul a tartalma, mit akar elérni a szerző, például bátorítás, vigasztalás, rendreutasítás, tanítás.
5. Van-e fő üzenet (nem mindig van, főleg Pálnál), ha van milyen érveket hoz fel, lehetnek-e ezek az érvek valóban azoknak szóló lényegi mondanivalók, akiknek szólt? Vagy más forrásból valóak? Példa: a szeretet himnusza illeszkedik e egyáltalán a szöveg környezetébe?
Ha evangélium részlet, akkor:
1. Műfaja micsoda? Elbeszélő leírás, konkrét jézusi mondás, csodatörténet rész, passiotörténet rész, prófécia beteljesedés rész, szerzői szokás, másolói szokás, tudatos szerkesztői változtatás? Például: boldogok, akik éheznek, vagy akik az igazságra éheznek?
2. Kiknek szól a mondás, milyen csoportnak? Hasonlat? Apokaliptika? Látomás?
3. A többi evangéliumban hogy szerepel, eltérések elemzése, miből adódnak, hogyan viszonyul a két forrás elmélethez?
4. Van helyben magyarázat, miért kellett magyarázni, nem ellentétes-e a magyarázat egyéb mondásokkal vagy konkrétan azzal a mondással, amit meg próbál magyarázni?
Érdekességek:
A Codex Syro-Sinaiticus-ban Mt 1,16 lectio variansa így hangzik:
„Jákob nemzette Józsefet, József, Mária férje nemzette Jézust''.
Apcsel:"A 16-ik fejezetben az elbeszélő hirtelen átvált elbeszélésében egyes szám harmadik személyéből az egyes szám első személyére, amely kétségessé teszi azon keresztény álláspont elfogadását, hogy egy személy – Lukács írta volna az Apostolok Cselekedetei című részt is. Lukács az Evangéliuma 24-ik fejezetében világosan megírja, mint szemtanú, hogy a feltámadást követte a jelenések eseménye, majd a mennybemenetel megtörténése, és mindez a csodatétel egy, és ugyanazon a szent napon ment végbe, tehát egy nap alatt. Mégis, az Apostolok Cselekedetikben [1: 13] úgy olvassuk, hogy a mennybemenetel negyven nappal a feltámadás után történt. Lukács apostol talán nem emlékezett pontosan vissza, hogy mit is írt korábban a saját Evangéliumában, de az is lehet, hogy mégsem Lukács írta az Apostolok Cselekedeteit." több elkülönülő szakasz pedig többes sám első személyben íródik meg.
További betoldások:
Példabeszédek 22:17-23:12 ig terjedő szakasza más irodalmi műből került a bibliába.
"Achikár Bölcsessége" bár ez inkább asszir-babiloni gyűjtemény,
ugyanakkor ott vannak az egyiptomi Amenemope bölcsességei is, ami szintén egy gyűjtemény.
Tóbiás könyve – Ahickár regényéből
Lk. 5:32 alapján hozzátettek a Mt. 9:13-hoz, A másolók úgy érezték hiányzik valami: Hívjam a bűnösöket – megtérésre.
Mt. 26:3-Mt 27:41-Főpapok-írástudók.
Mt. 6:4,6 Megfizet neked-nyilván.
A Gal 6: 17-ben Jézus helyett Úr Jézus.
A Márk ev. 16 részének utolsó 12 verse betoldás (erről részletesebben az erről szóló fejezetben).
Dogmatikai szempont még a krisztuson és istenfián kívül: Lk. 2:41 vissza az ő szülei helyett, József és Mária, 2:43, marad a változás- és az ő anyja.
Lk. 2:33 Jézus apja helyett, Józsefet írnak. 2:48 egyszerűen kihagyják, hogy Jézus apja- összeegyeztethetetlen a dogmákkal.
Alapelvek a hitelesség kritikai vizsgálathoz: 1, törekvés a legrégebbi irathoz – az újabbal szemben 2, törekvés a legnehezebb irathoz – a könnyebben olvashatóval szemben 3, törekvés a legrövidebb irathoz – a hosszabb kifejtéssel szemben 4, törekvés a leglogikusabb irathoz 5, törekvés a legelterjedtebb irathoz 6, törekvés a szerző stílusa szóhasználata felé 7, törekvés a dogmatikus előítélettől mentes irathoz.
Utolsó kommentek