Már maga az ószövetségi írás is ellentmondásosan áll ehhez a kérdéshez, és az evangéliumok beszédeiben is megfigyelhető ez az ellentmondás.
Egyrészt:
„És ha valaki igaz lesz………És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi;” Ezékiel 18:5,16
Másrészt viszont:
„Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.” Példabeszédek 27:13
„Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.” Példabeszédek 20:16
A Máté és Lukács evangéliuma foglalkozik a kölcsön, a zálog valamint az adás és jutalom kérdéskörrel.
„És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.” Máté 5:40-42
Csia Lajos fordításában:
„Annak pedig, aki el akarja perelni a köntösödet, add oda neki a köpenyedet is. Ha valaki egy mérföldnyi futárszolgálatra kényszerít, menj el neki kettőre! Adj annak, aki kér tőled, s el ne fordulj attól, aki kölcsönt akar tőled!”
Megint mózesi-ószövetségi szöveggel van összefüggésben a jézusi gondolat. Tóramagyarázatról van szó. Itt nem csupán az adakozásról van szó. A kezes nem konkrétan az, aki kölcsönkér, vagy kölcsönad, de egy kölcsönszerződés résztvevője, mivel, nem csak a kölcsönkérőtől kértek zálogot, hanem a kezesektől is. Nem rablásról van szó, mivel törvénykezni az akar, akit sérelem ért, vagy aki úgy gondolja jogosan lép fel a saját igazáért, konkrétan a kölcsönadásról szól ez a szakasz. A ruhát pedig törvénykezésből követeli zálogba, a kölcsönadás, vagy kezesség fejében. A mózesi törvények szerint, még akkor is meg kell fizetni a kölcsönt, ha időközben elhunyt a kölcsönadó:
„Ha pedig valaki kölcsön kér az ő felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.” II. Móz. 22:14
Minden hetedik esztendőben el kellett engedni a kölcsönt saját nemzetiségünek:
„A hetedik esztendő végén elengedést mívelj. Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.” V. Móz. 15:1-3
A kölcsönadó zálogot vehetett nyilvánosan:
„Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az ő házába, hogy magad végy zálogot tőle; Kivül állj meg, és az ember, a kinek kölcsönt adsz, maga vigye ki hozzád az ő zálogát.” V. Móz. 24:10-11
A zsoltáros szerint gonoszság nem megadni a kölcsönt:
„Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.” Zsolt. 37:21
A szegény ember általában a felsőruháját adta zálogba, de Mózes könyvében megjelenik az irgalmasság erre vonatkozólag:
„Ha zálogba veszed a te felebarátod felső ruháját: naplemente előtt visszaadd azt néki: Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.” II. Móz. 22:26-27
„Hogyha szegény ember az, ne feküdjél le az ő zálogával; Bizony add vissza néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az ő ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságul lesz ez néked az Úr előtt, a te Istened előtt.” V. Mózes 24:12-13
Lukács evangéliuma beszél még a kölcsönadásról, de itt már nem pereskedésről van szó:
„És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bönösök is adnak kölcsönt a bönösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Lk. 6:34-35
A példabeszédek szerint, aki irgalmas a szegényhez, olyan, mintha az Istennek adna kölcsön, aki majd megjutalmazza tettéért:
„Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.” Péld. 19:17
A Lukács féle szövegből kiderül, hogy nemcsak minden évet elengedés évének tekintett Jézus, hanem egyetért azzal az ószövetségi gondolattal, hogy Isten jutalmazza meg a kölcsönadót, mivel Isten helyett (gyanánt) gondoskodik a szegényről, valamint nem szűkíti le a kört csupán a nemzetiségi alapra.
Jézusnál egyrészt felmerül minden olyan ószövetségi rész érvényesítése, amely az irgalmasságról, az adásról, a gondoskodásról szól:
"Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az ő szükségére, a mi nélkül szőkölködik." V. Móz. 15:8
,ugyanakkor elismeri azt is, hogy a kölcsönadó méltó arra (lásd-Máténál), hogy visszakapja akár duplán is a jóságát, attól függetlenül, hogy a visszakapás kikövetelése helyett elengedést hirdet (lásd-Lukácsnál). A törvénykezés jogosságát a Máté ev. részben nem vitatja, de szembeállítja vele azt a jóságot.
Ugyanakkor elismeri az adás jogosultságát az idegenek felé.
Tulajdonképpen még azt is mondhatjuk, hogy a mózesi törvény az irgalmasabb, mert ott legalább az özvegyek nem voltak kiszolgáltatva, szembe Jézusnak, a minden adás elvével, hiszen az özvegy ruháját például tilos volt zálogba venni:
„A jövevénynek és az árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba.” V. Móz. 24:17
Mindezek alapján istentelenség azért nem segíteni, ha tudod, hogy nem kapod vissza, és sem sem eredeti Jézusi gondolat, hanem szintén a Mózes könyvéből való:
„Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.” V. Móz. 15:9-10
Máténál, még a zálogot is helyesnek tartja, hiszen az is adás, sőt még a kamatot is (menj el vele kettőre), addig Lukácsnál még a kölcsön visszakapását illetve visszakérését sem tartja igazán helyesnek (semmit érte nem várván). A cél nem csupán a konkrét törvény érvényesítése, hanem az előbb említett magasztosabb lelki törvényszerűség, mégpedig a jóság szembeállítása a gonoszsággal, úgy, hogy a gonoszság lehetőleg jósággá váljon. Továbbá nem utolsó sorban a jutalom Istentől. Ezékiel szerint az igaz ember még zálogot sem vesz.
Utolsó kommentek