A Messiás születése, gyerekség történetek
Igehelyek (1): Máté 2:4-6, Mikeás 5:2-4
„És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta: És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.” Máté 2:4-6
„De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” Mikeás 5:2-4
Magyarázó jegyzet az igehelyekhez:
Az öröktől fogva szakasz, a Károli fordításban annak a fényében kerül átírásra, hogy a messiás preegzisztens lényét támasszák alá teológiailag. Az ószövetségi héber szöveg így hangzik: „Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza.” A messiástörténet szerint Jézust kivégezték, így nem lett uralkodó az Izraelen, így a prófécia nem őrá vonatkozik.
Igehelyek(2): Máté 1:21-23, Ézsaiás 7:14
„Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.” Máté 1:21-23
Magyarázó jegyzet az igehelyekhez:
„Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” Ézsaiás 7:14
Jézust Jézusnak nevezték és nem Immánuelnek. Valamint, még a Jehova tanúi bibliájában az Új világ fordításban is elismerik azt, hogy itt nem szűzről van szó, az Ézsaiásnál, hanem fiatal nőről, ha lelkiismeretesen fordítják a héber szöveget. A nép bűnből való szabadulása egyértelműen páli és esszénus hatás. Ezt a szűztől való születést foglalja történetbe a Lukács evangélista megspékelve Jézus dávidi örökké tartó királyságával, amit Ézsaiás prófétára alapoz:
„Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!” Lukács 1:32-33
„Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!” Ézsaiás 9:7
„A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.” Lukács 1:26-31
„Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.” Ézsaiás 7:14.
Lukács már átírja az Immanuelt Jézusra, rájött, hogy így jobban felhasználható az Ézsaiási rész, tehát a Máténál még Immanuelként alkalmazzák Jézusra, az elnevezést, Lukácsnál pedig történetté kerekedik a szűztől születés, ügyesen elhagyja a prófétákra való hivatkozást, hiszen sehogyan sem stimmel a két különböző név. Lukács már nem idézi konkrétan, hogy a szűztől való születést honnan veszi, hanem kifejti a történetet. Több esetben is megfigyelhető, hogy ószövetségi szakaszokat fejtenek ki idézet nélkül, ahogyan itt is láthatjuk, Mátétól azonban megtudjuk, hogy honnan van a történet magva. A János evangélium őrzi meg azt a hagyományt, miszerint köztudott volt, hogy Mária egybekelés előtt állapotos volt, azaz okot szolgált a gúnyolásunkra: „Mi nem paráznaságból születtünk”. A messiás élettörténeti eseményeit az elejétől a végéig vagy direkt csúsztatott próféciákból, vagy egyenes alkalmazott próféciákkal szerkesztik össze.
Jézus egyiptomi tartózkodását valamint onnan történő kihívását a Máté evangélista a Hóseás prófétára alapozva írja meg:
Igehelyek: Máté 2:15, Hóseás 11:1
„hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott a próféta által, a ki így szólt: Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.” Máté 2:15
„Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.” Hóseás 11:1
Az ószövetségi idézet Izrael népéről szól, és nem egy emberről.
Nagy Heródes féle gyermekgyilkosság történetét pedig Jeremiás próféta írására alapozza:
Igehelyek: Máté 2:16-18, Jeremiás 31:15
„Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Bethlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, a melyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől. Ekkor teljesedék be, a mit Jeremiás próféta mondott, a midőn így szólt: Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.” Máté 2:16-18
„Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek.” Jeremiás 31:15
Az ószövetségi idézet a zsidóság babiloni fogságáról szól, a folytatásban közli is, hogy visszatérnek. Rámából kiindulva hurcolták el Júda gyermekeit i. e. 586-ban, és i. e. 722-ben Ráhel gyermekeit, azaz József és Benjámin leszármazottaiként Izrael gyermekeit. Jeruzsálemtől északra található Ráma, Betlehem pedig délre. A próféta nem Betlehemről beszél, hanem Rámáról, Ráma környéke pedig bezárul az első közeli város környékével, Jeruzsálem közelebb van Rámához, mint Betlehemhez. Ha a környékében alatt azt a sugarú kört kellene érteni, ami Rámától Betelehemig tart, abba Jeruzsálem is benne lenne, és még sok város, ilyen feljegyzés viszont nincsen, hogy ekkora területen, gyerekgyilkosságok lettek volna. A Jeremiás szöveg a babiloni fogsággal van kapcsolatban, az evangélista csúsztat, mikor Betlehemre vonatkoztatja a Rámáról szóló szakaszt a messiás történetére kihegyezve.
Utolsó kommentek