A Júdás evangéliuma alapvetően egy gnosztikus irat, és itt az elején le kell szögeznünk, hogy a gnosztikusság, nem egy negatív jelző, hanem az Isten és a világ felfogásának egy alternatívája. A gnosztikus felfogás szerint az emberiség alapvető problémája nem a bűn, hanem a tudatlanság, az ismeret hiánya. A gnosztikusok fennhagyják a lehetőségét annak, hogy az emberben isteni szikra lakozhat. Bár ezt a világot a halál és a sötétség birodalmának tartják, mégis képesnek tartanak bizonyos embereket felülemelkedni ezeken. Akik felül tudnak emelkedi, azok meg tudják ragadni az életet. Az Isten megismerése által, megvilágosodhatunk, és ha az életünk erre alapozzuk, akkor beléphetünk az isteni szféra birodalmába, országába. A gnosztikusok szerint, tehát nem a krisztusba vetett hit, és nem is a jó cselekedetek üdvözítenek, hanem az igazság ismerete, tudás a világról az Istenről és önmagunkról. Az önismeretbe az is beletartozik, hogy hogyan kerültünk ide, és hogyan juthatunk vissza mennyei otthonunkba. Az egyik gnosztikus vélemény az, hogy Jézus a keresztségekor fogadta magába az isteni elemet, és a keresztfán hagyta őt el, (a Júdás evangéliuma nem támogatja ezt az elképzelést). A földi világot a pusztulás birodalmának tekintik, ezt tekintik a kárhozatnak. Ezen az alapon, ha megtekintjük a kárhozatról szóló részeket Jézus beszédeiben és beleillesztjük abba a gnosztikus környezetbe ahol keletkeztek, például a János evangéliuma, akkor láthatjuk (Jn. 5:29) hogy vannak, akik feltámadnak a kárhozatra, s ez nem jelent semmi mást, mint azt, hogy újra itt a Földön egy újabb sorsot kell leélniük.
A Júdás evangélium forrása
A másolat, ami előkerült, i.sz. 280-ra tehető (a C-14-es vizsgálat szerint), a korábbi példányok elvesztek. A Lukács evangélium keletkezését 80-90 közé teszik a kutatók, ám belőle is csak másolat van a harmadik századból. Az első teljes másolata a Máté evangéliumunk pedig a negyedik század közepéből való. A Júdás eredetije körülbelül egy idős lehet a Márk evangélium eredetijével. Miért? Egyrészt azért, mert Irenaeus püspök 180-ban, már írt ellene, s ő Lugdunum püspöke volt (ma Franciaország, Lyon). Irenaeus művének címe: Az eretnekségek ellen (Adversus haereses). Mindez azt jelentette, hogy az evangélium, el is volt terjedve 180-ra, tehát nem csupán létezett 180-ban, hanem ismert volt, vagyis ezt megelőzte egy másolási, sokszorosítási munka, és az evangélium terjedése, azaz utazása is, a gyülekezetek között. Ugyanakkor egészen 1945-ig, csak téves információink voltak, pont Irenaeus miatt, aki a gnosztikusokat, direkt rossz színben tünteti fel olvasói előtt, s a Nag Hammadi leletek bizonyítják, hogy Irenaeus méltánytalanul bánt a gnosztikusokkal. Másrészt az, az utalás van benne, ami az apostolok választásáról szól. Ha nem jövendölés ez, akkor, az Apostolok cselekedetei után íródott, kiderül magából a szövegből: „Mert valaki más lesz, majd a helyeden, hogy a tizenkettő ismét teljes legyen istenüknél”- ez Mátyás megválasztására utal. (Apcsel. 1:15-26), tehát 90 után íródott. Mindazonáltal, némely tudós, 140-re teszi a Júdás evangéliumának a keletkezését.
Összevetés
A gnosztikus iratok általában úgy kezdődnek: „Titkos beszámoló” (Jud. vö.Tamás ev.), erre hivatkozva az ortodox kereszténység máris elveti ezeket az iratokat, annak ellenére, hogy magukban a szinoptikus evangéliumokban van ennek megfelelője: „Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban”. Nem csak a Lukács 8. fejezetében, hanem számtalan helyen előkerül, az hogy a tanítványoknak elmondja a titkokat Jézus, ilyen értelemben tehát, a szinoptikusokat is lehetne gnosztikusnak felfogni. Nem új keletű dolog ez, a titkok megjelenítése, hiszen a Dániel tekercsében, is számtalan helyen elmondják, hogy az Isten a titkok megjelenítője, sőt maga Jézus is megjegyzi, hogy nincsen olyan titok, ami napvilágra ne kerülne, sőt még a Mózes könyvében is olvashatunk titkokról, amelyek az Istennél vannak. Azért tehát, mert egy irat ezzel kezdődik, mint például a Júdás evangéliuma, még nem kellene egyből elvetnie, sem az ortodox kereszténységnek, sem az Isten felé tapogatódzó embernek.
Amikor Jézus megjelent a földön az emberiség megváltásért dolgozott, utal erre a Júdás evangéliuma. A megváltás azonban itt más jelentőséget kap, mint a mai kereszténységben. Az igazi életformába való visszakerülést jelenti. Szoros párhuzam található ezzel kapcsolatban is. „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;” Jn 1:12 Az arámi nyelvben ez a kifejezés (hinni valakiben, a nevében) azt jelenti azon a nyelvterületen, hogy valakinek hinni, vagyis elfogadni az ő tanítását, az ismeretet, ami által van az üdvösség. Ez még tizennyolc helyen fordul elő a János evangéliumban a legalapvetőbb kijelentés, hogy annak örök élete van, aki bízik Jézusban, az ő beszédeiben.
A Júdás evangéliuma egy az egyben állítja ugyanazt, mint a kanonikus evangéliumok, hogy tizenkét tanítvány hivatott el, tehát e tekintetben is egyezik velük.
Gyakran nem önmagaként jelent meg a tanítványoknak, hanem mint gyermek, állítja a Júdás evangélium. Ennek az átirata lehet a kanonikus evangéliumban, hogy egy gyermeket állított eléjük.
Az eretneknek bélyegzett iratokban, az amúgy elégetésre és enyészetbe szánt iratokban számtalan helyen előfordul az, hogy Jézus képes volt más alakban megjelenni, ám találhatunk ehhez hasonlót a kanonikus iratokban is. Például, amikor találkoznak Jézussal, de nem ismerik fel, mert nyilván más alakban van. Nehéz volna nem az arcáról felismerni azt, akivel három évet együtt voltak, ez csak úgy lehetséges, ha más alakban jelenik meg Jézus. Az emmausi tanítványoknak szintén megjelent, majd eltűnt, a Júdás evangéliuma alátámasztja azt, hogy Jézus képes volt rá, hogy eltűnjön és megjelenjen. Itt is rokonságot találunk a kanonikus evangéliumokkal, hogy a zárt ajtón való átmenetről ne is beszéljünk.
Gyógyítás nem található, a Júdás evangéliumban, minek is volna, amikor a cél a test és az anyagi világ legyőzése, és nem a restaurálása, ám utalás van rá: „jeleket, és nagy csodákat tett”. Tehát a Júdás evangéliuma nem zárja ki azt, hogy a felülről származó isteni lélek, erő uralkodik az anyagon, akár gyógyításban is megmutatkozva ennek jelét, ám a hangsúlyt nem erre teszi.
További hasonlóság, hogy Jézus nem ért egyet a tanítványokkal. Konkrétan, azt írja a Júdás evangéliuma: „Istenetek, aki bennetek van…/szóhiány/ dühre indítottak titeket lelketekben” , ugyanez a dühkitörés szintén elítélendő Jézusnál a kanonikus Lukács evangéliumában, ahol szintén haragra gerjednek a tanítványok: „Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek:
Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa.” Jézus a Júdás evangéliumában úgy fogalmaz, a ti istenetek miatt történik ez, a Lukácsban pedig, minémű lélekről beszél, tehát a tanítványokban, nem az Isten lelke munkálkodik, hanem másfajta lélek, akivel Jézus nem vállal közösséget.
Egy alkalommal eukarisztiát ültek a tanítványok, Jézus kinevette a cselekedetet, és kijelenti, hogy azon nevet, hogy az ő istenük ilyen módon dicsőíttetik. Különbség van tehát a tanítványok, és Jézus Istene közt. Valamint ebből arra lehet következtetni, hogy az úrvacsora a korai kereszténységben egy nem Jézustól származó hagyomány volt.
„Mert más valaki áll majd a helyedre, hogy a tizenkét /tanítvány/ ismét teljes legyen istenüknél” - mondja Jézus Júdásnak. Ebből minimum két dolog következik, az Apcsel vagy a történések ismerete, és a más isten, amit a tanítványok képviseltek Jézus halála után is.
„Uram, mi ez a nagy nemzedék, ami magasabb nálunk és szentebb nálunk, és amely nincs most ezekben az aiónokban?” – kérdezik a tanítványok Jézustól.
A lenti birodalmak vagy aiónok, pusztán csak másolatai a fenti birodalmaknak vagy aiónoknak. A platónikus jelleg tisztán látható, az ideák világa gnosztikus átértelmezést kap itt a Júdás evangéliumban. Az egekről, szférákról Pál apostol is beszél: „Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig.” II.Kor. 12:2 Pál i.sz. 56-ban írta a levelet, akkor az illető, akiről beszél i.sz. 42-ben ragadtatott el, kb. 12 évvel Jézus halála után. Az időpont egyértelmű utalás arra, hogy Jézus után tizenkét évvel, már a gnosztikus gondolatok tért hódítottak. Minden estre ez is hasonlóság.
„gyümölcstelen fákat ültettek az én nevemben, szégyenletes módon.” - Ez az idézet a Júdás evangéliumában azért érdekes, mert az evangéliumok egyrészt ellenkeznek, másrészt hasonulnak ezzel a szöveggel. A Márkban és a Lukácsban a tanítványok kifejezetten állítják, hogy vannak, akik a Jézus nevében dolgoznak, ám nem követik Jézust. Ott a válasz az, hogy ne tiltsák el őket. Ugyanakkor a gyümölcstermés és Jézus tanainak a követése másutt elsőrangú Jézus beszédeiben, ezek azok az igék, amik megerősítik a Júdás evangéliumát, példák:
Mt 7:19 „Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.”
Mt 12:33 „Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.”
A Júdás evangéliuma kiemel egy Jézusnak tulajdonított mondást és határozottan cáfolja azt. Ez a mondás Jézus ajkára van adva, de a gnosztikus evangélium szerint az ellenkezőjét mondja Jézus. Ime a mondás: „Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.” Mk. 12:25 Ezzel szemben az áll, hogy, aki ezt mondja az parázna, gyerekgyilkos, férfival háló, böjtölő, tisztátalan, törvénytelen, tévelygő. Aki kijelentette, hogy olyanok lesznek, mint az angyalok, az vetett véget mindennek, ezek szerint több próféta volt. Továbbá, Jézusnak tulajdonítottak olyat, amit nem mondott, a felsorolás egyértelművé teszi, hogy nem Istentől való ember mondta az angyalos mondást. A böjt a testtel van összefüggésben, ilyen módon nem lehet az sem a tisztulás része, a bűnök közé van sorolva.
„Hagyjatok fel az áldozatok bemutatásával”- mondta Jézus a Júdás evangéliumban. Nézzük meg, hogyan torzul el, ez ismét és hogyan jön ki mégis az ellenkezője a tévelygők evangéliumában:
„hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.” olvassuk a Máté 5:24-ben. Jól látható, hogy az eredeti mondanivaló az áldozatok elhagyása volt, aztán a 11 tanítvány Jeruzsálemi gyülekezete visszatért ismét a törvényhez.
„Lehetetlen sziklára magot vetni, és learatni a gyümölcsét.” – mondta Jézus a Júdás evangéliumában. A magvető példázatban köszön vissza ez a jézusi mondás, ami a Tamás evangéliumban is megtalálható.
„Amit angyali szem nem látott, Szív gondolata fel nem fogott, És sohasem szólíttatott semmilyen néven.”
A Júdás evangéliuma itt egy hatalmas láthatatlan szellemről beszél, nézzük meg ennek párhuzamait:
„Jézus mondta: Azt adom majd nektek, amit szem nem látott, és amit fül nem
hallott, és kéz nem érintett, és az emberi szívbe nem ment be.” Tamás evangéliuma
„Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.” I. Kor. 2:9
„Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt, és amilyenekről soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak.” Izajás 64:2-3
Ézsaiásnál a megfoghatatlan dolgok, azok Isten olyan cselekedeti, melyeket a benne bízók javára tesz. Júdásnál a megfoghatatlan maga Isten. Összességében e sorok utalnak egy titokra, ami boldogságot hoz, másrész utalnak magára Istenre, mint transzcendens és még nem kiismert lényre. Létezett egy másik Pál apostol is, aki valentiniánus volt, ő így imádkozott:
„Add meg, amit angyali szemek nem láttak, amit királyi fülek nem hallottak, és ami nem keletkezett emberi szívben, ami angyalivá vált, az élő isten képére teremtetett, amikor kezdetben megformáltatott.”
Júdás csillaga „az utat mutatja”. Ennek párhuzama a kanonikus evangéliumokban (Máté 2. fejezet) amikor a bölcseket csillag vezetei, vagyis a csillag mutatja az utat.
„Sem a Nap, sem a Hold nem uralkodik majd ott, sem a nappal…” írja a Júdás evangéliuma a szent helyről, és íme a megfelelője az Újszövetségből: „A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be” Jel. 21:23
Júdás szerepe
A leg lényegesebb változás Júdás alakja, aki nem áruló, hanem az egyedüli értelmes tanítvány, Jézus barátja, aki segít neki kiszabadulni az anyagi világból és visszatérni Istenhez. Az iskarióti kifejezés jelentése: Júdás szülőfalujára utaló megkülönböztető elnevezés. Kerijjót nevű település ebből jön az ís-Kerijjót, azaz kerijjóti „ember”, a kerijjóti Júdás. (az is, férfit, embert jelent).
Összegzés
A gnosztikus Júdás evangélium szerint tehát az emberi test csupán egy csapda, ahonnan ki kell szabadulni. A keresztény gnosztikusok szerint krisztus hozta el azt a tudást, amivel az igazság ismerete eljött a földre, s a kiválasztott tanítványoknak adta át. A gnosztikusok szerint e világot megalkotó istenek alacsonyrendű és ostoba istenek. Ezek az alacsonyabb rendű szellemi lények az Isten szikráit elfogták és csapdába ejtették, emberi testbe zárva az isteni szikrákat. Az anyagi szféra rossz. Ha körülnézünk a világunkban, igazat kell adnunk a gnosztikusoknak, mert a világ nem jó, földrengés, tornádó, éhínség, vérontás, háborúk, árvíz, járvány, szenvedés és halál és fájdalom van benne. Mindezekért nem az Isten a felelős, hiszen ő szellem, teljes mértékben kívül van az anyagi világon, minden anyagi tulajdonságtól mentes halhatatlan és szent lélek. Azok az emberek pedig, akiket ideiglenesen foglyul ejtett az anyag nyomorult birodalma, ki kell szabadulniuk és visszatérniük az isteni világba. Nem minden emberben van isteni szikra, akik az alacsonyabb rendű istenek teremtményei, azok halandóak. Vannak, akiknek lelkük meghal (személyiségük elpusztul) ezek a szellemüket kölcsönkapták, vannak, akiknek tovább él a lelkük a szellemükkel. Az embert az angyala félre tudja vezetni. Létezik egy aión, hatalmas, határtalan, egy angyal sem látta nagyságát, ebben van egy láthatatlan szellem. Kísérője egy hatalmas angyal, az Önmagából keletkezett. Majd számtalan milliárdnyi aión és angyal létezik rajtuk kívül. A kozmosz pusztulásra van ítélve. Ádámot Szaklasz alkotta angyalaival. Sok angyal téved, és elpusztul teremtményeivel együtt. A szabadulás módját odafentről hozza el a kiválasztott, aki kinyilatkoztatás útján közli az erre való tudást. Krisztusnak nem volt teste, a test látszatát öltötte magára, hogy megtanítsa az elhívottakat. A Júdás evangéliuma szerint az anyagi világot nem az igazi Isten teremtette, hanem három alacsonyrendű isten, angyal. E világ istene Él (plusz az ószövetségben szereplő Jahve, mint másik neve, feltéve ha egybemossuk a két istent) másutt azt írják ő az aki káoszt teremt, Nebró (más néven Jaldabaóth), ő a lázadó aki vérrel szennyezett, vagyis a vérengző és Szaklasz, akinek a neve bolondot jelent.
Mindenkinek van csillaga, ezek az utat mutatják. Az evangéliumból nyilvánvalóan kiderül, hogy Jézus istene nem azonos a zsidók teremtő istenével, és nem azonos a tizenegy tanítvány istenével sem. Jézus „Barbéló halhatatlan birodalmából” érkezett, az örök életű isteni lények szférájából, és nem a zsidók teremtőjének alsórendű világából. A Barbéló név jelentése: kimondhatatlan nevű Isten. Jézus nem születik, hanem megjelenik, a János cselekedetei szerint is egyszerre több helyen, más-más alakban képes megjelenni, vagyis látszat teste van (doketizmus), hol gyerekként, hol öregemberként jelenik meg. E világ teremtője elől menekülni kell, mégpedig úgy, hogy lemondunk a testünkről, ami ahhoz a teremtőhöz köt, aki e világot alkotta. Amikor meghalunk, kiszabadulunk, ahogyan Jézus. A feltámadás nem létezik. Az apostolok teljes tévúton járnak, mikor a zsidók teremtő istenét követik, ráadásul ehhez Jézus nevét használják, így káromolják az igaz Istent, és félrevezetik az embereket. Összesen 12 egyezőséget, 4 különbséget és 4 hasonlóságot állapítottam meg a kanonikus evangéliumokkal és az Újszövetséggel történő összevetésben (a teljesség igénye nélkül), mégis azt kell mondjuk, hogy az eltérések mondanivalója olyan nagy mértékű, hogy a 12 egyezőség eltörpül mondanivalóban a különbségek mellett.
(Kopt kereszt, az ankh egyik változata, a korai gnosztikus keresztények jele, a kőr jelenti a teljességet illetve a tökéletességet, a kereszt maga pedig a metszéspontjában a vízszintes azaz a Föld, és a függőleges azaz az Ég találkozását jelenti.)
Utolsó kommentek