A sokarcú Biblia

Flavius, A zsidók története című művében, amit i.sz. 72 és 75 között írt, találhattok egy Keresztelő Jánosról szóló részt:„Némely zsidó azon az állásponton volt, hogy Heródes (Antipas) hadseregének pusztulását Isten haragjának kell tulajdonítani, mert így sújtotta őt a megérdemelt büntetéssel János meggyilkolásáért, akit Baptistésnek neveznek. Ugyanis Heródes kivégeztette ezt a derék embert, aki a zsidókat arra oktatta, hogy tökéletességre törekedjenek, legyenek igazságosak egymás iránt, jámborak Isten iránt és csak akkor mártózzanak meg. Hirdette, hogy csak így fogadja kedvesen Isten a megmártózást, mert ennek célja csak a test megszentelése, nem pedig a bűnök kiengesztelése, mert a test csak akkor szentelhető meg, ha a lélek már előbb megtisztult az igaz élet révén.” –Bp, 1966, 5. fej 1-2 szakasza. 393-395. 1.-Dr. Révai József ford. Ezen kívül Flavius közli Heródes házasságtörését, János bebörtönzését és kivégzését. Egyezőség az evangéliumokkal: 1. Heródes házasságtörése, 2. Keresztelő János szolgálata, 3. Keresztelő János bebörtönzése és halála. A zsidók története című művében találunk egy Jézusról szóló részletet is:„Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember, ha szabad őt embernek neveznünk. Ugyanis csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatták az igazságot és sok zsidót és görögöt megnyert. Ő volt a Krisztus. És ámbár főembereink följelentésére, Pilátus keresztre feszítette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik addig szerették. Mert harmadnap feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy az Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle. S még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette a nevét” Tény, hogy Josephus műve az utókorra keresztény kézen maradt fenn. Josephus farizeus érzelmű zsidó ember volt, ez alapjaiban cáfolja talán, hogy valóban ő tőle származnának ezek a gondolatok, mivel még Origenész is megállapítja, hogy Flavius nem hitt Jézus messiási minőségében. Több tudós is úgy véli, hogy ezek a részek keresztény másolók betoldásai. Ám ha a rómaiakkal, főleg a szentély lerombolása után „jóban volt” (nem ölték meg), és a Keresztelő Jánosról írt részt hitelesnek fogadjuk el tőle, akkor miért ne mutathatná be azt is, hogy hogyan vélekedtek a keresztények? Ezek a tudósok azt mondják, hogy nem túl aprólékos a beszámoló, nem igazán Flaviust tükrözi. Néhányan azt is mondják, hogy nem 75-ben, hanem i.sz. 93 körül írhatta Flavius A zsidók történetét, amikor már a Római Birodalomban sok követője volt a kereszténységnek. Mivel a rómaiaknak írta a könyvet, elképzelhető, hogy mellőzte magát a messiási gondolatkört, hiszen nemcsak zsidó-római háború volt, hanem keresztényüldözés is, így szűkszavúságának ez lehetett az oka. A keresztelő Jánosról írt részben sem tért ki arra a kapcsolatra, amely Jánost a messiási eszmével összeköti. Továbbá a három nagy zsidó pártot is filozófiai szektának tünteti fel, hogy közelebb hozza a görög és római olvasókhoz. A könyv megírása idején már szép számmal voltak görögök a keresztények között. Az, hogy bölcs embernek, csodatevőnek, emberszeretőnek írja, ez nyílván egy keresztény másolónak igen kevés lehetett Jézussal kapcsolatban, ezért az a rész, ahol az áll, hogy Ő volt a Krisztus betoldás, de ez nem jelenti azt, hogy az egész rész az lenne, így Órigenész problémafelvetése is megoldódik. A természetes beszámolót a III. században változtatták meg, mivel Eusebius a IV. században, már az általunk ismert szöveget mutatja be. Origenész, aki a harmadik század elején élt egyáltalán nem idézi, ennek oka az lehet, hogy keresztény szemszögből Josephus Flavius eredeti beszámolója nem volt lényeges. Megtaláltak azonban egy régi kéziratot, amelynek Agapisz a neve, ez egy arab nyelvű világtörténelem az i.sz. X. századból. Ez mű idézi Josephus Flaviust A zsidók története című művéből nagy valószínűséggel, a hiteles szöveggel, íme:„Élt abban az időben egy bölcs ember, akit Jézusnak hívtak. Egész élete kifogástalan volt, erényes cselekedeteiről volt híres, és a zsidók, valamint más népek közül sok ember a tanítványa lett. Pilátus keresztre feszítésre és halálra ítélte. De akik a tanítványai lettek, nem tagadták meg tanításait. Azt mesélték, hogy mesterük keresztre feszítése után három nappal megjelent nekik. Ők úgy vélik, hogy Ő volt a Messiás, akiről a próféták csodás dolgokat jövendöltek.” (Idézi Kubalov: Igssus nyomában, Interpress Magazin) A szövegrészlet ebben a változatban teljesen elfogadható Flaviusnak.