Albigensek
Az albigenseket a balkánon bogumiloknak nevezik, Itáliában patarénusoknak, görögül katharoknak. Önmagukat is katharoknak, azaz a katharosból származtatva tisztának nevezték. A német eretnek kifejezés a ketter is innen eredeztethető. Az albigens elnevezés Dél-franciaországi tartományból Albi városában tevékenykedő emberek neve lett, jelentése emberek Albiból. Régebben nemcsak város hanem tartomány név is volt: Albigeois grófság. A bogumil szó jelentés Isten kedveltjei. A különböző elnevezések a különböző területen fellépő de közel azonos alapelvekkel rendelkező mozgalmak nevei. Albi városában hatalmas katedrálist építettek fel, ami a mai napig látványossága és ékessége a városnak. A gnoszticizmus tanait elevenítik fel, miszerint Krisztusnak csak látszat teste volt, szigorú aszkézisben éltek. Mivel az anyagi lét eleve rossz, mert az ördögtől, Jehovától származik, ezért nem is házasodtak. A jó Isten a lelkeket teremti, Krisztus a bukott angyalokért jött el, akik testbe zártan élnek. A mozgalom a X. században indult, a XIII. században igen elterjedt volt, iskoláik, püspökeik voltak, árvaházakat tartottak fenn, templomokat emeltek és zsinatokat is tartottak. A római egyház a III. lateráni zsinaton átkozta ki őket, majd a IV. lateráni zsinat ismét kiátkozta őket, ezen már a keleti egyházi vezetők is részt vettek. Az inkvizíció ellenük jött létre, üldözte őket. III. Ince keresztes hadjáratot indított ellenük, az üldözés húsz évig tartott, 1209-1229-ig, több ezer embert végeztek ki. A háborút Montforti Simon gróf vezette, aki menetközben jött rá, hogy minél lassabban végzi el a feladatát, annál jövedelmezőbb lesz az számára. Az első város Béziers volt ahol a katolikus lakosságot is lemészárolták, mivel megtagadták a katharok kiadását. A domonkos rend az ő megtérítésükre jött létre. Tagadták a magántulajdont és a háborút. A lopást nem tartották bűnnek, sátán elleni tettnek tartották. Az öngyilkosságot szent dolognak tartották, hittek a lélekvándorlásban. Tartózkodtak a hústól, az eskütételtől, a kereszt tiszteletét károsnak tartották, mivel azzal gyalázták meg Krisztust. A csecsemőkeresztség hatástalan és felesleges, Jézus tanításait pedig az utókor meghamísította. Tejet sem fogyasztottak, mivel a közösülést elkárhoztatták és a tej csak akkor jön a tehénből, ha borjút ellett. Értelemszerűen az oltáriszentség, mint Jézus teste és vére szintén elvetésre került. A testben való életet, beleértve a munkát is, csak a Sátán tisztelete. Elvetették a feudális rendet és a földesurak szolgálatát, mint az ördög alkotását, beleértve mindenfajta bíráskodást. Tagadták az eredendő bűnt. Az albigens nemes lovagok viszont a házasság megszüntetését kihasználva háremet tartottak, vagy többnejűek voltak, annak ellenére, hogy a mozgalom a többnejűséget ugyanolyan bűnnek tartotta, mint az egynejűséget. (Comminges grófság, Toulouse grófság, Raymund - Roger de Trencavel gróf). A mozgalom XIII. századi vezetője Antier Peter volt a mozgalom alapítása Jeremiás Bogomil bolgár pap nevéhez fűződik, természetesen nem beszélhetünk végig egy egységes mozgalomról, de a dualizmus alapelvei azonosak, az ortodox egyház is ugyanolyan inkvizícióval lépett fel ellenük mint a római egyház, az érdekes, hogy egy időben jelent meg a régi gnoszticizmus ismét, mindkét egyházterületen. Bazil Pétert 12 apostolával együtt I. Komnenosz Alexiosz (1081-1118) máglyán elégette. Ezek az apostolok Pál tanítványainak a nevüket vették fel, pl. az alapító Jeremiás a Theofil alias Bogomil volt. A háború végül 45 évig tartott, hiszen sok nemes például Aragónia ura is a déli nemesek mellé állt, védve az eretnekeket. 1244-ben vették be az utolsó albigens erődítményt a Pireneusokban Montségurt, ahol a keresztesek hatalmas máglyát gyújtottak azokból az eretnekekből, akik önként mentek ki a várból. Az albigensek tagadták Isten mindenhatóságát, hiszen ha jó Isten és ezzel egyidejűleg mindenható lenne, akkor nem tűrné el a rosszat. A mozgalom szellemi előzménye a manicheizmus, annak előzménye pedig Zarathusztra. A középkori eretnekmozgalom tulajdonképpen a perzsa vallás újraéledése a hozzákapcsolt krisztusi gondolatkörrel. A bugris kifejezés, amely eredetileg konok vagy makacs jelentéssel bírt, összekapcsolódott az albigensekkel, őket nevezték bugrisoknak, mivel ragaszkodtak meggyőződésükhöz, ez provanszi kifejezés volt, mivel az albigensek provanszál nyelven beszéltek.
Lollardok
A lollard mozgalom alapítója Wiclif János (1324-1384) volt. Angol pap, filozófus az oxfordi egyetem tanára, aki radikális egyházi reformokat akart. A pápai adók leállítását akarta, a parlamenttel az oldalán, emellett az angol király III. Edward lelkésze volt. Tanítása szerint a pápai hatalom független a pápaságtól. A Bibliát társai segítségével lefordította angol nyelvre és sürgette az anyanyelven való prédikálást. Felelevenítette az időközben feledésbe merült predestináció augustinusi tanítását, hogy az egyháznak tulajdonított üdvösség osztó szerepét tagadja. A hit kizárólagos mércéje a szentírás és az egyház mércéje Jézus. Elvetette az oltáriszentséget, a pápát az antikrisztussal azonosította, az egyházi vagyon pedig a bűn eredménye. Kimondja, hogy az egyházi hierarchia ellentétes az evangéliumokkal és a pápai bűnbocsánat jogosságát is kétségbe vonta. Tagadja a pápa abszolút tévedhetetlenségét. Főműve a Trialógus. 1377-ben XI. Gergely pápa eretneknek nyilvánította, letartóztatása ellen az angol nép fegyverrel lépett fel. Az Oxfordi egyetemről száműzték, írásait elkobozták. Hatvan évesen halt meg addig folyamatosan írt és prédikált, a kettős pápaság sokat segített nézetei terjedéséhez (1379-Avignon-Róma, VII. Kelemen és VI. Orbán, ezt követően három pápa volt, V. Sándor- Bologna, de ezt Wiclif már nem érte meg). A Kostanczi zsinat parancsára Wiclifet 1428-ban kihantolták, megégették és hamvait a Swift folyóba szórták. Az első lollard csoport a kollegáiból tevődött össze, vezetője Herefordi Miklós volt. IV. Henrik trónra lépésével elkezdődött az eretneküldözés, 1401-ben törvényt hoztak az elégetésükről. A mozgalom elsősorban a kézművesek között terjedt, az üldözések hatására burkolt formában élt tovább. 1530 körül újult meg a mozgalom, az új protestantizmus erősödésével, előkészítették a terepet VIII. Henrik egyház alakításához. VIII. Henrik megalapította az (ős)anglikán egyházat, a zsinati jogokat a parlamentre ruházta, a pápaság összes angliai jövedelmét Anglián belül tartotta és a saját céljaira használta fel. Eltörölte a szerzetes kolostori rendeket, a népnek megengedte a szentírás olvasását és a prédikálást. Azok a papok, akik hűek maradtak Rómához máglyán végezték, (és mindazokat akik nem fogadták el VIII. Henrik akaratát a mártírok közt kivégezték Morus Tamást is árulásért /nem akarta vezetni az anglikán egyházat Henrik felkérése ellenére sem/). A lollard mozgalom különvált Wicliftől, röpiratokat tulajdonítottak neki, amiket nem ő írt, ugyanakkor a skolasztikus tanításából keveset ismertek meg igazán. A korai lollard tanítások a Tizenkét következtetés című műben olvasható. A római szertartások, a papi nőtlenség, és az átlényegülés tanai ellen készült. A főpapok nem lehetnek világi bírák, mert senki sem képes egyszerre két urat szolgálni. Elítélte a képtiszteletet, a gyónást, a halottakért való misét, a zarándoklatokat. Wiclif biblia fordítása nyomán William Tyndale készített egy új kiadást, amely a későbbi hivatalos angol fordítás alapja lett. Az új szövegek Erasmus által készített görög bibliából készültek. Tudor Mária kiirtotta a lollardokat és rekatolizálta Angliát, mire a nagy reformáció eljutott Angliába a mozgalom szinte teljesen megszűnt, az emberekre gyakorolt hatása azonban előkészítette a reformációnak a talajt. Hollandiában is volt egy lollard mozgalom, de annak semmi köze nem volt a Wiclif mozgalmához, azon kívül, hogy Wiclif követői átvették a holland mozgalom nevét, a szó jelentése halkan énekelni. A katolikusok a lollam- konkoly szóból származtatják a lollardok nevét, konkolyhintőknek csúfolták őket.
Valdensek
A mozgalom alapítója Pierre de Vaud, magyarul Waldus (Wald, Waldo, Valdes) Péter, francia kereskedő. 1179-ben lefordítatta francia nyelvre a bibliát, az európai nemzetek között ez az első nemzeti fordítás. Pierre Robert Olivetan, (aki Kálvin unokatestvére volt, Kálvin az ő hatására kezdte el olvasni a bibliát) rendezte a valdens fordításokat nyomdai kiadás alá 1535-ben, az összes későbbi francia nyelvű bibliának ez lett az alapja. Vagyonát szétosztotta a szegények között, és az evangéliumok megismerése után, olvasni és magyarázni kezdte azokat. Feleségét elhagyva, vándor koldus prédikátorként kezdte hirdetni az evangéliumot Lyon városában. Waldus Péter nem akart kiszakadni az egyházból, szüzességi, szegénységi és igehirdetési fogadalmával a pápához fordult, aki elutasította. A szentírás magyarázása a római egyház kizárólagos joga volt, ezért a lyoni püspök betiltotta tevékenységét, ennek ellenére hamar társakra talált. 1180-ban eretneknek nyilvánították és kiűzték a városból követőivel együtt. Ezután titokban tartották magánházaknál az istentiszteleteket. A valdens mozgalom dél-franciaországból terjedt el a XII. században. 1215-ben a IV. lateráni zsinat kárhozatra ítélte őket. Egyik bűnüknek éppen a biblia birtoklását rótták fel. Az 1229-es toulousei zsinat, nemcsak arról rendelkezett, hogy akiknél nemzeti nyelvű bibliát találnak annak háza romboltassék le, hanem azoknak is büntetést helyezett kilátásba, akik befogadnak ilyen embereket. Waldus Csehországban vagy Németországban halt meg, miután az üldözések hatására folyamatosan menekült. Waldus követői az apostolokhoz hasonlóan kettesével vándoroltak és hirdették az evangéliumot, Piemont és Albiga környékét kezdték el bejárni. Itália északi részén és Svájcban is munkálkodtak. A valdensek hitét, az inkvizíciós feljegyzésekből ismerhetjük meg leginkább, mivel a valdensek által írt dokumentumokat a római klérus nagyrészt elégette. A római katolicizmus szemben állt a valdensekkel, mivel a valdensek nem fogadták el a pápaság tekintélyét. A valdensek már a reformáció előtt anyanyelven olvasták és terjesztették a bibliát. A biblia tekintélyét szembe állították a pápaság tekintélyével, a klérus hatalma helyett az egyetemes papság elvét vallották. A vasárnap helyett a szombatot tartották, a gyónást megtartották. Elvetették a tisztítótűz eszméjét és a kegytárgyak tiszteletét, úrvacsorát tartottak, ám a kenyér és a bor csak szimbólumszerepet töltött be. A valdens misszionáriusok lerántották a leplet a római egyházról, a bibliával ellentétes hagyományok tekintetében. Elvették az eskütételt és a katonai szolgálatot. Rómát a jelenések könyvében szereplő Babilonnal azonosították, a püspököket és a pápát gyilkosoknak tartották. Elvetették a szentségeket, beleértve a házasság szentségét is. A szent hármasságot viszont elfogadták, csak felnőtteket kereszteltek meg. Rengeteg valdens végezte be az életét máglyahalállal az inkvizíciónak köszönhetően. Magyarországra német valdensek érkeztek, akiket 1327-től 1395-ig üldözött nálunk az inkvizíció. III. Ince pápa üldözést kezdett ellenük, ami húsz évig tartott. Arnuad Henrik vezetése alatt a valdensek svájci és német területekre menekültek, sokszor erdőkben, barlangokban bujkálva, miután Piemont völgyébe is elérkezett az eretneküldözés (1400-1500-as évek). VIII. Ince pápa 1484-ben keresztes hadjáratot indított ellenük. Tizenöt ezren pusztultak el az üldözések miatt. John Milton angol költőt a vérengzések arra indították, hogy versben emlékezzen meg a vértanúkról (A piemonti vérengzés). A brit kormány politikai úton lépett fel az üldözések leállítása érdekében, a francia uralkodóknál. 1689-ben térhettek vissza hazájukba. Hitnézeteik változtak a lollardok, albigensek, husziták és a katarok hatására, akiket szintén üldözött a római egyház. Olaszország megalakulásakor Umberto király vallásszabadságot biztosított számukra, Firenzében teológiai iskolát alapítottak, és 1870-ben már Rómában is építethettek templomot. 1970-ben alapítottak egyházat (Olasz Valdens Egyház), amely igen csekély létszámmal bír, köszönhetően annak, hogy időközben a nagy reformációs mozgalmak magukba olvasztották a valdenseket. A kereszténységben sokan ma is szektának tartják a valdenseket.
Husziták
A mozgalom Csehországból indult a XV. században. Husz János nevéhez fűződik, aki a prágai egyetem rektora volt, emellett papként a Betlehem templom szónoka és a királyné gyóntatója. A népe nyelvén cseh nyelven hirdette az igét, a latin helyet. John Wicliffe reformjait összekapcsolta a cseh nemzeti érdekekkel, vagyon nélküli, az államnak alárendelt egyházat hirdetett a biblia alapján (önálló cseh egyházat), emiatt 1410-ben kiközösítették, majd megidézték a konstanzi zsinatra, ahol elítélték. A konstanzi zsinat 1414-1418-ig tartott. Husz János követelte, hogy a bibliát nemzeti nyelvre fordítsák és ne csak a papoknak legyen joga értelmezni. Husz a nemzeti érdekeket képviselte a prágai egyetemen, ugyanis több német tanult ott mint cseh, s ezt is meg akarta változtatni. Az egyetemet 1348-ban Luxemburgi Károly német-római császár és cseh király alapította és megtette Prágát birodalmi központnak, melynek hatására jelentős mértékű elnémetesedés indult el. Miután a zsinaton felszólították, hogy tagadja meg tanait és erre ő nem volt hajlandó, így Husz Jánost 1415 július 6-án elégették, annak ellenére, hogy menlevele volt Luxeburgi Zsigmondtól. Vele együtt végezték ki Párga püspökét Jeromost mivel ő támogatta Husz Jánost. Halála óriási méretű felháborodást váltott ki, felkelések törtek ki, sokfelé szakítottak a római egyházzal és elkergették a plébánosokat. A husziták 13 évig tudtak ellenállni az üldözéseknek 1419-1432-ig, ez annak volt köszönhető, hogy egyéni hadviselést folytattak szekérvárakkal. Központjuk a Tabor hegyén volt, ahol negyvenezer ember gyűlt össze, vagyonközösségben éltek. A mozgalom az evangélium szabad hirdetésének a jogáért való küzdéssel indult, ám cseh nemzeti függetlenségi háborúvá változott. A követői követeléseket fogalmaztak meg: A mérsékelt párt volt a Kelyhesek pártja - szabad legyen prédikálni, szűnjenek meg a papság kiváltságai, két szín alatt való áldozás. A római egyház 1433-ban megkötötte az egyezséget a kelyhesekkel és elfogadták a követeléseiket. A radikális párt volt a Táboriták pártja – feudális rend eltörlését, hierarchia megszüntetését, a gyónás és mindazon hagyományok eltörlését, amelyek nem szerepeltek a bibliában. A papság vagyonát el akarták kobozni, zárdákat gyújtottak fel és támadásokat intéztek az egyházi földek ellen, a földek egyharmada egyházi kézen volt. A husziták Zizka vezér vezetésével elfoglalták Prágát. Jan Zizka a vak vezér halála után Prokopiust választották vezérüknek, ám őt nem mindenki fogadta el és voltak akik különváltak, ők magukat orfanitáknak, azaz árváknak nevezték. A táboriták a hozzájuk csatlakozott lengyelekkel, megtámadták a Német Lovagrend területét. 1434-ben a kelyhesek, akikkel kezdetben együtt harcoltak szétverték a táboritákat, ennek örömére Zsigmond császár biztosította nekik a vallási és polgári szabadságot, cserébe a husziták elismerték királyuknak. Ám a pápaság nem akarta elismerni mégsem a fennmaradt huszitizmust és II. Pál pápa 1465-ben keresztes hadjáratot indított ellenük. A husziták kihatással voltak a földközi tengeri harcokra is, miután a johhanita rend kolostorait is támadták, akik a lakosságtól beszedett vagyont a földközi tengeri csatákhoz továbbították a hitetlenek ellen, sok helyen gyakorlatilag megszűnt a vagyonkezelés és a rendi élet a katolicizmus számára. Nagy szerepük volt a reformáció előkészítésében, utódaik a kálvini reformációhoz csatlakoztak 1604-ben. Erdélyben is kitört a huszita felkelés Budai Nagy Antal vezetésével. Az első magyar bibliafordításunk a huszita biblia, Pécsi Tamás és Újlaki Bálint fordította le 1416 és 1441 között. Mindketten a prágai egyetemen tanultak és ott ismerkedtek meg a huszita tanokkal. A szentlelket szent szellettnek fordították. Az ószövetségből fennmaradt másolatokat a Bécsi kódex őrzi. A négy evangéliumot pedig a Müncheni kódex tartalmazza, amelyben levő naptárból kiderül, hogy 1416.ban kezdték meg a magyar fordítást. Az Apor kódexben fennmaradt huszita fordítás a zsoltárokat tartalmazza. Néhány példa a régies szavakra: álnalkodott - csel, ragadozat – préda, villamodat – hajnal, hirvadat – halvány. „És mikor kimene a templomból, monda őneki egy az tanejtványok közzől: Mester, tekéntsed, mely kövek és mely rakások. És felelvén Jézus, monda őneki: Látod e nagy rakásokat-e? Nem maradtatik kő kövön, ki nem megtöretik. És mikor ülnö Olivetnak hegyén az templom ellen, kédik őmagoknak Péter, és Jakab, és János, és Andorjás. Uram, mondjad meg münekönk, mikor ezek lesznek? És mely jelenség leszen, mikor mindezek kezdnek megtökélletniek?”
Utolsó kommentek